4.fejezet: A falka
Sziasztok olvasók. Nagyon rosszul esik, hogy egyetlen egy kritikát sem kaptam. Bocsi azért, mert ennyit késtem, de suli van. Ha nem lenne az az elvem, hogy magamnak is írjak ne csak nektek akkor bezárnám a blogot. DE nem. Komi határ sem lesz, de jól esne egy komi. Remélem tetszik nektek a fejezet jó olvasást. MIRIMI.
EJ szemszög
- Nem.- Mondta a számára egyértelmű választ.Hallottam a gondolatait.,, Miért pont Bella gyerekei, hogy lehetünk a kis Bellával így megáldva szörnyű, mert egy életre sem tudtunk tőle megszabadulni.”
A nővérem erre annyira dühös lett, hogy le kellett nyugtatnom, így egy erős nyugtató hullámot küldtem felé, de nem csak én hanem Jazz is. Így a feje padlót fogott.
- Mi történt vele?- kérdezte a doktor, aki segíteni szeretett volna.
- Hát Rosalie gondolata nagyon feldühítette, de amikor küldtem felé egy nyugtató hullámot, valaki más is nagy dózisban adagolta felé. Max két óra és magához tér. Meg a mai napi stressz. Tegnap nem tudott aludni a látomás miatt, kellett neki aggódni. Ha felébred el kéne menni vadászni, mert rég voltunk.
- Mire vadásztok?-kérdezte a dr.
Állatokra, de emberi kaját is kell fogyasztanunk.
- Renesemee említette, hogy ő nem ölt embert, de nem fejezte be. Elmondod?- Tapintott egy érzékeny témára.
- Hát 10 évvel ezelőtt még nem voltam ennyire kezelhető. Fájt, hogy anyu nincs velünk. Dühöngtem az erdőben. Mee próbált leállítani nem sok sikerrel. Egy túrázó fiú került az utamba. Leszállt az a bizonyos vörös köd, elborult az agyam és mire feleszméltem már az élettelen teszt volta karomban. Így talált rám a nővérem. Aggódott miattam, hogy hogy fogom feldolgozni, hogy megöltem egy embert. Minden nap azon aggódik, hogy anya után megyek Volterrába. Fél, hogy kezelhetetlen leszek. Hogy egyedül marad, hogy engem is elveszít, hogy a felelősség irántam összeroppantja. Ő a nővérem akár életemet is odaadnám, ha az megmenthetné, ahogy ő félt olyan mintha anya féltene engem. Ezért nem mondott a múltam ennek a részéről semmit, mert úgy érezte, hogy elárul engem és tudta, hogy rákérdeztek majd.- Fejeztem be, és engedtem egy mosolyt a végére.
,,EJ” szólalt meg nővérem hangja a fejemben. Oda futottam az látszólag alvó lányhoz.
Igen? Beszélhetsz hangosan is, de ha nem akarsz, akkor átváltok én is.- Mondtam és kezdtem telepatikára hangolódni, amikor...
- Mire váltasz át?- kérdezték, de már gondolatban válaszoltam nekik.
,, Erre”
Telepatika- mondta ki az egyértelmű választ Mr. Mindent tudok.
,, Ez jó volt”- Nővérkém nevetni kezdett, olyan volt az angyalok csilingelése, olyan édes nehéz hozzá méltó társat találni majd.
,, Most már felkelhetnél, éhes vagyok és rég vadásztunk”- közöltem vele.
,, Igazad van”
- Menjünk vadászni- fejezte be hangosan. Neki jobban megy a váltás, mint nekem.
- Jó. Akartok jönni vagy nem, mert nekünk muszáj lenne alvás előtt vadászni, tényleg.- Miután kimondtam mentem is az ajtó felé, de hallottam ahogy utánam jönnek.
Miközben futottunk eszembe jutott anya. Az az 5 év amit együtt töltöttünk, az a sok emlék Vic-vel, a főzések, a vadászatok:
,, Menjünk vadászni.- mondtam. Anyu és Vicy meg nővérkém elindult az ajtó felé. Vancouver- ben laktunk, még csak 12nek néztünk ki, de majdnem okosabbak voltunk anyuéknál. Mikor kiértünk egy rétre megláttam egy vámpírt. Sötétebb volt a bőre, mint a miénk, rasztás hajjal, s modern ruhával. Anyu a háta mögé tolt, de Vic leintette.
- Nincs semmi baj. Laurent nem fogja bántani őket. Igaz Laurent?- fordult a férfi felé, aki bólintott. Erre folytatta- Gyere bemutatom az ikreket...”
- Ne sírj öcsi. Hiányzik nekem is, de koncentrálj a boldog emlékekre. Ne csak arra a majdnem félre sikerült napra. Emlékszel Vicy palacsintájára, két hétik nem ettünk emberi kaját utána vagy tényleg félresikerült szülinapi partyra, amit én szerveztem anyának. Szerintem 45 év alatt sem barátkozott meg az ajándékokkal, de ki tudja, a ,,csapat” ahogy ő hívja bármit művelhetett vele.
- A csapat?- Kérdezte Dr. C.
- Igen a csapat. Alec, Jane Demetri, Felix.Idézem a leveléből: Páran nagyon jó fejek ott van a mi kis csapatunk: Felix, Demetri, Alec és Jane. Tudom mit gondoltok, de ha az ember vagyis vámpír 45 évet tölt el itt megismeri a többieket. Jane is tud jó fej lenni, bár nagyon idegesíti őt az, hogy nem tudja használni rajtam a képességét, de mér megszokta. Igen ezt ő írta. Pumák!- kíáltott nővérem a végén, és nekiestünk az állatoknak. Régen vadásztunk, mert kettő- kettő vadat is lecsapoltunk.
- Régen nem ettünk ennyit, mondjuk ez finom is. Mondjuk az elefánt kívánatosabb volt, csak túl sok vér van benne kettőnknek.- emlékeztem vissza.
- Emlékszem. Vic- et is elkellett hívni, hogy ne szenvedjen szegény állat.- mondta.
- Ja igen, meg az eltüntetésben is mesteri vagy, de szakácsi pályára ne menj ha lehet.- mondtam és indultunk volna vissza a házba amikor a Cullen Családdot meghallottuk mögöttünk. Carlisle beszélt.
Hamarosan itt vannak. Nem mentünk át a területükre így nem fognak támadni, de nem ismerik a félvéreket.- felénk fordult.- Gyertek a házban mindent elmesélek róluk, nem hiszem hogy Bella tudott volna róluk.
Nem, biztos, hogy nem tudott láttam volna az emlékeiben. Fél évig depizett, majd elment Londonba. Charli-val nem tudtuk, hogy mi van mostanáig. Ember volt. így kellett lennie, de az élet folyik tovább a megszokott medrében. mondtam.
Valamik kéne csinálni a házavató buli témával is, mert nem számoltunk veletek. Azt gondoltuk, hogy sokáig nem jöttök vissza ide, de mondjuk Viky is meglepődött öcsi döntésén, és nem lehetett rám hallgatni, te mindenképp Forksba akartál jönni...- Nem mertem nyugtatni, nehogy megint kiüssük.
Jasper lenyugtatod, mert látom te is azon agyalsz, hogy én nyugtatom e le vagy te.- nevettünk már mindketten a végére
Persze.- és elkezdte nyugtatni.
Mire lenyzgodott már a háznál voltunk, fáradtan és emberi kajára éhesen. Ma úgy döntöttem főzök én. Mee-t leraktam az ölemből, majd a konyha felé vettem az irányt. Nővérem régen vett nekem egy kötényt, ha főzni szeretnék, de őszintén csak most fogom felavati. A nappalival szemben volt a konyha, a kötényt az alsó fiókba süllyestettem mikor ide jöttünk. Így odaléptem a pulthoz és kivettem a ruhadarabot. Egy egyszerű kék színű minta nélküli anyag volt. Felvettem majd elkezdtem a kalácsot előkészíteni.
Carlisle idejött hozzám, majd leült az egyik székhez. Gondolom a farkasokról fog kis előadást tartani. Én amíg ő gondolkodik elkezdtem összedobni a hozzávalókat. Liszt, tej cukor, élesztő, vaj. csipet só. tojás. Letakartam egy anyagdarabbal és odaültam Carlisle mellé.
Tehát a farkasok alakváltók. La Push-ban élnek a rezervátumban. A vámpírok jelenlétére változnak farkassá, de tudnak uralkodni magukon. Van egy szerződés ami megakadályozza azt, hogy átlépjük a határt, és ők sem vadászhatnak vámpírokra a mi területünkön. Viszonylag kedvesek és ha segítség kell én átléphetem a határt. Kb. fél órán belül itt vannak.-mondta ki a végszót a dr.
Carlisle szemszög
Bementünk a házba, majd EJ nekilátott a konyhában valaminek. Odamentem hozzá és leültem. Elkell mondani neki a farkasos dolgot. Mikor azt a valamit letakarta egy konyharuhával oda jött mellém és ő is leült.
-Tehát a farkasok alakváltók. La Push-ban élnek a rezervátumban.- kezdtem bele.- A vámpírok jelenlétére változnak farkassá, de tudnak uralkodni magukon. Van egy szerződés ami megakadályozza azt, hogy átlépjük a határt, és ők sem vadászhatnak vámpírokra a mi területünkön. Viszonylag kedvesek és ha segítség kell én átléphetem a határt. Kb. fél órán belül itt vannak.
A fél órából 50 perc lett. Akkor vette ki a már megsült kalácsot a sütőből. Ha ember lennék csorogna a nyálam olyan jól nézett ki. Mikor Ed szólt, hogy 2 perc itt vannak mindenki kiment. Közben Renesmee is átöltözött és nézte öccse munkáját.
Kint áltunk, és ahogy Edward mondta ideértek. Három alak lépett ki az erdő fái közül, három ismerős alak. Jakob, Seth és Leah. A ikrek kiléptek mögülünk ránéztek a farkasok triójára, majd megtörtént a bevésődés...
