3.fejezet: Cullenek
Ma rendbe rakjuk a házat, hogy délben elkezdődhessen a látomásom. Eldöntöttem többet fogok mondani anya életéről, így néhány helyen megváltozott a jövő. Én félek, pedik EJ szerint nincs okom rá. Remélem igaza lesz.
-Ne félj. Nem lesz semmi baj. oké?- Kérdezte, mert féltett, hogy valami hülyeséget fogok csinálni.
Köszönöm. Mindent. Fogadd el, hogy nélküled én már a kanadai határnál futnék, nehogy találkozzak velük.- Mondtam ki a véleményemet.
Szívesen.- Mondta és megölet testvériesen. Sosem volt nagyobb viták, s szinte minta testvérnek lehet minket mondani
Mindjárt itt vannak ideje kimenni.- Fogtam meg a kezét és húzni kezdtem. Ahogy egyre közelebb mentünk, úgy párolgott el a hirtelen jött önbizalom. Az nyugtatott, hogy EJ ott van mellettem
Minden ugyanígy történt, mint a látomásban:
Emmett és Jasper verekednek. Jasper észrevesz minket, végigmér, lesokkol Em nyer és a szöveg:
- Nyertem, végre én nyertem! Puhulsz öcskös! Mi történt szellemet láttál?- mondta majd felénk nézett. Ugyanaz a reakció.
- Sziasztok.- köszöntünk öcsivel együtt.- Én Renesmee Swan vagyok, Ő pedig az öcsém EJ. Ha jól tudom és biztos, hogy jól tudom te Jasper vagy.- mutattam a vékony szőke hajú srácra.- Te pedig Emmett.- biccentettek ahogy beazonosítottam őket.
- Jó, ti tudjátok kik vagyunk és feltételezem sok mindent tudok rólunk- milyen jól gondolja- de mi a neveteken kívül nem tudunk rólatok semmit. Meséltek magatokról.- ,, Na jó ez elég hülyén hangzott. Az egyik úgy néz ki, mint Bella, de mégis más talpraesettebb, mi történt ezzel a világgal?”- gondolta magában Jezz.
- Igen ez hülye kérdés volt.- vágtuk rá egyszerre a választ.
- Beavatna engem is valaki, mert a kicsit mindig kihagyják a dolgokból.- nyafogott Emmett a kis- nagy medve.
- A kicsiket azért hagyjuk ki a beszélgetésből, mert kicsik és buták. Ja és te titulálod magad kicsinek, így panaszkodnod sem szabadna. Kis medve bocs.- mondtam és nyelvet nyújtottam rá. Jaspert meglepte a válaszom, de elmosolyodott.
- Gyertek menjünk és üljünk le beszélgetni odabent.- mondta az én kedvenc öcsém.Itt még csináljuk az eredeti tervet. Annyira imádom, hogy ilyen bátyám van. Lehet az önkontrolla nem 100-as, de akkor is jó fej tud lenni. Jól meglesznek Jasperrel.
- Ja igazad van talán. De majd eldől. És én is jó ötletnek tartom. Ja és nyugodj le. Most nem a vásárlási maratont kell megdöntened. Jóóó?
- Igenis apuci.- mondtam incselkedve majd a ház irányába szaladtam. Így hamarabb odaértem, mint ők. Talán még Edwardnál is gyorsabb, ami nagy szó, mert ő is nagyon gyors. Majd versenyzek vele mondjuk egy 1000 km- est, mert nekem aludnom is kell. Napi legalább 4 órát, hogy regenerálódon a szervezetem.
Na itt változott a terv. Amint Alice elindul felém én elkapom.
- Te vagy Alice. Szia én Renesmee Swan vagyok, de ha jól gondolom te ezt már tudod.- mondtam és megéreztem több már ismerős-ismeretlen illatot a hátam mögül. ,,Ki ez?” ,,Alice tudta, de miért nem szólt, hogy lesz itt valaki” ,,Miért nem hallom a gondolatait?” Erre én is megfordultam és mindenki rám kapta a tekintetét.
Sok mindent lehetett leolvasni az arcukról: megdöbbenés, hitetlenkedést, kérdések százait, de most nem elemeztem őket így is mese délutánt fogunk tartani az biztos.
- Ez jó megfogalmazás Mee. Mese délután.- mondta a gondolatomra EJ.
- Sziasztok én Renesmee Swan vagyok, ő pedig az öcsém EJ Swan.- itt lefagytak. Ez sok volt nekik. Egy Bella hasonmás és még Swan is. Szerencsés öcsi vele senki sem törődik.- Menjünk be beszélgetni, gondolom sok kérdésetek van.- invitáltam be őket miközben azt dünnyögtem az orrom alatt ,,ez fárasztó lesz, miért kell nekem elfáradni, aludni és enni .” erre természetesen, minden természet feletti felkapta a fejét.
- Mi van? Igen, kell ennünk és aludnunk. Gyertek, kérlek és beszélgessünk. - Mondtam és jöttek végre utánam. Köszi Alice. Bár ha nem tudtam volna hogy nekem szaladsz akkor sem esett volna bajod, de nem valami kellemes egy pajzsnak szaladni azt elismerem- Mondtam és nevettem Alive- vel.
Na, ahogy mondtam én Renesmee vagyok, ő pedig EJ. Tegnap láttam ahogy jöttök ezért már tudom mit fogtok kérdezni.Mi IMSV gyerekei vagyunk, ahogy gondoltátok. Ő I, mint Isabella. M, mint Mary. S, mint Swan. V, mint Volturi. Igen beállt Volturinak, mert Aro így parancsolta, de néha tudunk vele beszélni levélben...- Mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert beleszóltak.
Aro engedi levelezni? Tud rólatok, és mégis...- Nem hagyom befejezni a mondatát, mert közbeszólok.
Majd mindent elmondunk, s ha valami kimarad akkor a végén kérdezz légyszi. Elmesélem Anyu történetét:- S kezdtem el:
- Miután a Cullen család, vagyis ti elhagytátok a várost anya elköltözött Londonba és hamisított magának iratokat abból a pénzből amit Edward küldött neki. Azután egy divat üzletben kezdett el dolgozni, mert sokkal jobb lett az ízlése így a boltban szerették. Egy nap amikor késő ment haza a boltból megerőszakolta egy vámpír. Másnap nem ment be dolgozni, de betelefonált az üzletbe, hogy nincs jól. Rá egy hétre rájött, hogy terhes, így este hogy kiszellőztesse a fejét kint sétálni és kibe botlott bele Victoriába, aki meg akarta ölni, de nem tette. Ápolta és védte.
Volt benne annyi emberség és így anya megtudott szülni minket, majd Vic átváltoztatta. Nagyon jóban lettek. Szinte elválaszthatatlan barát nők, s mikor 5 év múlva eljött érte két Volturi és elvitte magával, mert Aro szerint neki teljesen mindegy hol van, mert nincs társa. Akkor is Ő vigyázott ránk még pár évig míg a kontrollunk kialakult. Én még nem öltem embert, de EJ... Mindegy. Nekünk nagyon hiányzik és már csak a remény, hogy valaha hazajön az tartja bennünk az erőt a sulihoz.- Itt elkezdtek potyogni a könnyeim, de folytattam.- Így néhány évenként kijárunk egy sulit vagy egyetemet, mikor mihez van kedvünk.
Ha új helyre költözünk ház avató bulit rendezünk Victoriával. Két hét múlva jön.
- Ennyi a történet, ha van kérdés tegyétek fel, mert ebédelnünk is kellene ami még nincs kész.- Mondta és célzott arra, hogy még nem is főztem.
- Victoria? Ez most valami vicc?- Kérdezte a mindent tudok úr.
Nem, nem viccelek. Ő a pótanyánk és ha lehet ne nyírjátok ki. Mi meg megmondjuk neki, hogy maradjon nyugton. Már csak az a kérdés, hogy hova költözzünk.- Mondtam, de ahogy válaszoltak az meglepett...
Maradjatok, kérlek.- Kérte a szerető család anya és a ruha bolond Alice, olyan szemekkel, aminek egy vámpír vagy ember sem tud ellenállig.
De...- Tiltakoztam volna de megállított.
Nincs semmi de. Szavazzunk! Maradjanak az ikrek vagy ne. Esme?
Hát természetesen igen!
Emmett?
Hát, igaz nem ismerjük őket, de igen
Rosalie?- ezt félve kérdezte.
Nem.- Mondta a számára egyértelmű választ. Így beleolvastam a gondolataiba.,, Miért pont Bella gyerekei, hogy lehetünk a kis Bellával így megáldva szörnyű, mert egy életre sem tudtunk tőle megszabadulni.”
Nagyon dühös voltam, Edward is hallotta amit mi. Ő felszisszent. Engem pedig két irányból olyan nyugalom hullám ért, hogy csak azt vettem észre hogy a fejem koppan a padlón...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése