2.fejezet: Álom

Köszönöm annak aki elolvasta vagy legalább eljutott ide.

Remélem tetszik majd nektek. Minden fejezethez próbálok majd keresni egy odaillő dalt. Köszönöm annak aki olvas. Nagyon szeretnék komikat.

2.fejezet: Álom

Renesmee szemszög

Lefeküdtem, mert már álmos voltam. Azonnal elaludtam. Az álmom egy látomás volt.

,, Állok a ház előtt oldalamon EJ- vel. Várunk, majd néhány perccel később zajt hallunk az erdőből. Elindulunk felé, de mikor meglátjuk mi okozza a zajt lesokkolunk. Emmett és Jasper volt az aki azzal okozott zajt hogy egymásnak estek. Jasper arca felénk fordul ahogy megérzi az illatunkat. Először az öcsémet látja meg és végig méri majd áttérne rám, de mikor meglátja az arcom, lesokkol, ezt kihasználva Emmett aki nem figyelt fel ránk lefogja Jaspert.

- Nyertem, végre én nyertem! Puhulsz öcskös! Mi történt szellemet láttál?- mondta majd felénk nézett. Ugyanaz a reakció.

- Sziasztok.- köszöntünk öcsivel együtt.- Én Renesmee Swan vagyok, Ő pedig az öcsém EJ. Ha jól tudom és biztos, hogy jól tudom te Jasper vagy.- mutattam a vékony szőke hajú srácra.- Te pedig Emmett.- biccentettek ahogy beazonosítottam őket.

- Jó, ti tudjátok kik vagyunk és feltételezem sok mindent tudok rólunk- milyen jól gondolja- de mi a neveteken kívül nem tudunk rólatok semmit. Meséltek magatokról.- ,, Na jó ez elég hülyén hangzott. Az egyik úgy néz ki, mint Bella, de mégis más talpraesettebb, mi történt ezzel a világgal?”- gondolta magában Jezz.

- Igen ez hülye kérdés volt.- vágtuk rá egyszerre a választ.

- Beavatna engem is valaki, mert a kicsit mindig kihagyják a dolgokból.- nyafogott Emmett a kis- nagy medve.

- A kicsiket azért hagyjuk ki a beszélgetésből, mert kicsik és buták. Ja és te titulálod magad kicsinek, így panaszkodnod sem szabadna. Kis medve bocs.- mondtam és nyelvet nyújtottam rá. Jaspert meglepte a válaszom, de elmosolyodott.

- Gyertek menjünk és üljünk le beszélgetni odabent.- mondta az én kedvenc öcsém. Annyira imádom, hogy ilyen bátyám van. Lehet az önkontrolla nem 100-as, de akkor is jó fej tud lenni. Jól meglesznek Jasperrel.

- Ja igazad van talán. De majd eldől. És én is jó ötletnek tartom. Ja és nyugodj le. Most nem a vásárlási maratont kell megdöntened. Jóóó?

- Igenis apuci.- mondtam incselkedve majd a ház irányába szaladtam. Így hamarabb odaértem, mint ők. Talán még Edwardnál is gyorsabb, ami nagy szó, mert ő is nagyon gyors. Majd versenyzek vele mondjuk egy 1000 km- est, mert nekem aludnom is kell. Napi legalább 4 órát, hogy regenerálódon a szervezetem.

Na, mi lesz már hol vagytok?- kérdeztem, mire valaki akinek nem ismertem fel a szagát a hátamra ugrott. Megijedtem és a fizikai pajzs ellökte magát a testemtől, de még időben kapcsoltam és mielőtt kivitte volna az erdőt már el is kaptam. Remélem jól van nem akartam bántani. 

Mikor megnéztem ki az egy koboldszerű lány állt előttem. Alice, gondolom. Honnan tud... Hát persze látott minket akkor ő az akinek nem kell olyan sokat mondani.

- Bocsi, csak védekező reakció. Te vagy Alice. Szia én Renesmee Swan vagyok, de ha jól gondolom te ezt már tudod.- mondtam és megéreztem több ismeretlen illatot a hátam mögül. ,,Ki ez?” ,,Alice tudta, de miért nem szólt, hogy lesz itt valaki”  ,,Miért nem hallom a gondolatait?” Erre én is megfordultam és mindenki rám kapta a tekintetét.

Sok mindent lehetett leolvasni az arcukról: megdöbbenés, hitetlenkedést, kérdések százait, de most nem elemeztem őket így is mese délutánt fogunk tartani az biztos.

- Ez jó megfogalmazás Mee. Mese délután.- mondta a gondolatomra EJ.

- Sziasztok én Renesmee Swan vagyok, ő pedig az öcsém EJ Swan.- itt lefagytak. Ez sok volt nekik. Egy Bella hasonmás és még Swan is. Szerencsés öcsi vele senki sem törődik.- Menjünk be beszélgetni, gondolom sok kérdésetek van.- invitáltam be őket miközben azt dünnyögtem az orrom alatt ,,ez fárasztó lesz, miért kell nekem elfáradni, aludni és enni .” erre természetesen, minden természet feletti felkapta a fejét.

- Mi van? Igen, kell ennünk és aludnunk. Gyertek, kérlek és beszélgessünk. - Mondtam és jöttek végre utánam.

- Na ahogy mondtam én Renesmee vagyok, ő pedig EJ. Mi IMSV gyerekei vagyunk, ahogy gondoltátok...- Mondtam, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert beleszóltak.

- Ki az az IMSV?- Itt elkezdtem nevetni szolidan, mert tudtam jól, hogy nagyon is ismerik.

- Hogy ki az? Ti nagyon jól ismeritek de elmondom. I, mint Isabella. M, mint Mary. S, mint Swan. V, mint Volturi. Tudom ti nem így ismertétek meg, de sokat változott...- s megint beleszólnak. Ez így hosszú lesz.

- IMSV Bella. Az lehetetlen sosem állna be olyan szörnyetegek közé. És ti a gyerekei vagytok? Ő hogy lett vámpír?- S sorolta volna a kérdéseket, ha nem szólunk közbe öcsivel.

- Állj! Majd mindent elmondunk, s ha valami kimarad akkor a végén kérdezz légyszi. Elmesélem Anyu történetét:- S kezdtem el:

,, Miután a Cullen család, vagyis ti elhagytátok a várost anya elköltözött Londonba és hamisított magának iratokat abból a pénzből amit Edward küldött neki. Azután egy divat üzletben kezdett el dolgozni, mert sokkal jobb lett az ízlése így a boltban szerették. Egy nap amikor késő ment haza a boltból megerőszakolta egy vámpír. Másnap nem ment be dolgozni, de betelefonált az üzletbe, hogy nincs jól. Rá egy hétre rájött, hogy terhes, így este hogy kiszellőztesse a fejét kint sétálni és kibe botlott bele Victoriába, aki meg akarta ölni, de nem tette. 

Volt benne annyi emberség és segített Bellán aki így megszült minket, majd Vic átváltoztatta. Nagyon jóban lettek. 5 év múlva eljött érte két Volturi és elvitte magával, mert Aro szerint neki teljesen mindegy hol van, mert nincs társa. De nem mondhatja, hogy van két félvér gyereke akinek Anyára volna szükség, mert féltett minket és azt akarta, hogy éljünk- Itt elkezdtek potyogni a könnyeim, de folytattam.- Így néhány évenként kijárunk egy sulit vagy egyetemet, mikor mihez van kedvünk.

Ha új helyre költözünk ház avató bulit rendezünk Victoriával. Két hét múlva jön...”

- Ennyi a történet, ha van kérdés tegyétek fel, mert ebédelnünk is kellene ami még nincs kész.- Mondta és célzott arra, hogy még nem is főztem.

- Victoria? Ez most valami vicc?- Kérdezte a mindent tudok úr.

- Nem, nem viccelek. Ő a pótanyánk és ha lehet ne nyírjátok ki. Mi meg megmondjuk neki, hogy maradjon nyugton. Már csak az a kérdés, hogy hova költözzünk.- Mondtam, de ahogy válaszoltak az meglepett...

Ahogy felébredtem rohantam öcsihez, de ő is látta amit én.

Mit csináljunk. Félek, odáig megfelel amit láttunk, de utána?

Nyugodj le Mee. Nem lesz semmi gond. Kitakarítjuk a házat és kész. Holnap jönnek.- Na igen mikor én besokkolok akkor ő nyugodt és nyugtat, mindkettőnknek megvan Jasper képessége. Ez szerencse, mert amikor leszáll az a bizonyos vörös köd jól jön.

Köszi, olyan jó, hogy itt vagy nekem öcsi.- Mondtam és megöleltem. Még sosem voltunk külön, legfeljebb egy hétre, de akkor is csak az erdőben kószált- Ígérd meg sosem hagysz egyedül. Kérlek!- Mondtam és kigördült egy könnycsepp.

Ezt te mondod, te vagy a legerősebb lány akit ismerek. Te neveltél fel engem. Mindig én maradok az aki a nyomodba sem ér a jóságoddal, odaadásoddal. De ezt megígérhetem, sohasem hagylak egyedül. Ha szükséged lesz rám ott leszek, ha már, mondjuk megtaláltuk a párunkat. Szeretlek húgi. Forever...